Skeets saját weboldala

Kell az otthon, ahol átölel a szeretet gyengéd karja.Kell a család, aki válaszol a mosolyodra. Kellenek a barátok, kik melletted állnak, hogy jobban tudj örülni a világnak. Mindig kell valaki, aki el nem taszít soha, akinek mindig őszinte a mosolya. Kellenek a vidáman csillogó szempárok, amelyek szinte csalogatják a boldogságot. Lépjél hát, mindig csak előre, gondolj egyfolytában a szebb jövőre! Míg van ember, ki megfogja a kezed, szíved - lelked addig nyugodt lehet. Van egy szó, mit úgy hívnak, remény, Ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.

"Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom, Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. Ha boldog vagy, veled nevetek, Ha szomorú, veled szenvedek. Ha sírsz, könnyezem én is. Ha kacagsz, kacagok én is. Ha gondod van, segítek megoldani, Ha beteg vagy, én akarlak ápolni. Ha nem vagy velem, én féltelek, Ha hazaérsz, fellélegezhetek. Ha ellenség jön, én megvédelek, Ha kell, életem adom érted. Ha neheztelsz rám, kiengesztellek, Ha szeretsz, viszontszeretlek. Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak, Nem fogok változni én sem, ne akarjad. Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted, Így, és ezerféleképp szeretlek téged!"

"Eljön az este, eljövök én is, Ez csak egy álom, de lehet attól szép is. Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége, Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre."

"A szív szeret az ész tudja nem lehet. Így ketten örök ellenfelek. Az ész már lemond a szív még remél ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!"

"A könny és a szeret édes testvér, nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér. Aki sosem sírt, az sosem szeretett, mert a könny és a szeretet egy napon született!"

"Reggel ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem."

"Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek."

„Az élet kanyargós útvesztőin a szülői kéz vezetett. S mikor én ezt elengedtem Megfogtam a tiedet. Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg, Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek. Ezért soha ne hagyj el, Mindig a szíveddel vezess. És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”

„Az élet kanyargós útvesztőin a szülői kéz vezetett. S mikor én ezt elengedtem Megfogtam a tiedet. Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg, Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek. Ezért soha ne hagyj el, Mindig a szíveddel vezess. És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”

„Ha valakid elmegy, az fáj, Ez olyan fájdalom mely vigaszt sosem talál. Mert a szívedben bárhol is volt, ha rád mosolygott, az akkor csak neked szólt. Próbált szeretni a maga módján, S azt várta, hogy egy kedves szót mondjál. Egy olyat, mely olyan dolgot takar, amely lebont minden falat. De most elment… Egy lapra mindent feltett. Úgy döntött, hogy itt a vége, S mit az élet adott, ő nem kérte.”

"Azt kérdezed ki az igazi, ki a valódi barát? Az akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát. Kinek szemébe nézve, meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát. Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát. Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan, hogy alul múlod őt, vagy túlszárnyalod. Kinek látvány szívedet és lelkedet melengetni, kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni. Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát, kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ. Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, s ha választásra kerül a sor, te szó nélkül mellé állsz. Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér, a világ összes, minden kincsénél. Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!"

"Amíg nem szerettél senkit e világon, Szabad voltál mint madár az ágon. De ha meglátsz egy fiút, ki szemét rád veti, Ha még nem szerettél, megtanulsz szeretni! Kínos nyugtalan lesz éjjeled, nappalod, Feléje fog szállni minden sóhajod. Bárhogy is szereted nem fogod őt bírni, Ha őszintén szerettél, megtanulsz sírni. Mikor azt hiszed, hogy legjobban szeret, Szíve érted lángol és reszket, Akkor meglátod őt másssal sugdolózni, Ha igazán szerettél, megtanulsz csalódni. Szíved ilyenkor marják az érzések, Kebled olyan, mint egy feldúlt darázsfészek. Bár csalódtál benne, nem fogod feledni, Ha őszintén szerettél, megtanulsz szenvedni.